Rövid történeti visszatekintés

Az Árpádkorból fennmaradt kis templom egy része valószínű már a XI. században is létezett. A templom keletelt, egyenes szentélyzáródású, nyugati homlokzata előtt toronnyal. Napjainkban a tornyon keresztül történik a bejutás a templomba, mely síkmennyezetes és a szentélyt a hajótól félköríves boltív választja el. A boltív északi oldalán található az épített – vakolt szószék.

A templomot Szent István tiszteletére szentelték. I. István király a veszprémi püspökség számára kiállított 1002-ből származó adománylevelében szerepel először a templom említése. Ez az írásos emlék IV. Béla király által 1297-ben készített átiratban maradt csak fenn és ebben az oklevélben „Betereg aliter Sóly” helynévvel említik.

A XIII. sz. végéig Sóly királyi udvarnokok földje. A XIV-XV. sz.-ban helyi nemesek és a zirci apátság birtoka.

A XV. sz. eleji összeírásokból ismertté vált, hogy Sóly lakossága a veszprémi református egyházmegyéhez tartozott és a török háborúk után is kitartott református hitvallása mellett annak ellenére, hogy földesura a római katolikus ciszterci zirci apátság volt.

A XVI.-XVII. századtól Várpalotához tartozott és a töröknek adófizetője volt. 1685-1699 között elnéptelenedett, majd a ciszterek a régi lakosokat visszatelepítették. A XVIII. sz. elején 1706-ban megújították a templomot, valamint 1724-ben festett kazettás famennyezettel és festett baluszteres karzattal látták el.

1755-ben új tornyot és szószéket, majd 1775-ben díszesen festett szószékkoronát kapott. A XIX. század végi felújítások alkalmával kerülhetett elbontásra a festett kazettás famennyezet és a baluszteres mellvédű karzat ugyanis a bővítésre csak a karzat megnaggyobbítása által volt lehetőség.

A XX. század elején 1903-ban a bővítéskor kikerült karzat és festett kazettás famennyezet az Iparművészeti Műzeum tulajdonába került.

1938-ban a veszprémi múzeumnak adták át megőrzésre az 1735-ös keresztelőkút cseréptálját.

Az 1980-as években részleges feltárások és kutatások kezdődtek el a templomon. A még nem teljesen megkutatott templomon így is igazolható a gótikus és barokk átalakítás is. A korábbi feltárási munkák során egy félköríves XIII. század elejére tehető román stílusú ablak is előkerült, valamint bemutatást nyert a D-i falon feltárt gótikus konzolos bejárat.

Egy gótikus négykaréjos faragott nyíláskeret a szomszédos kertből került felszínre 1953-ban és a veszprémi múzeumba szállították.

A sólyi eklézsia inventáriuma említi, hogy a falakon több helyen XVIII. sz-i feliratok, versek voltak. Az 1860-ból fennmaradt Rommer Flóris féle alaprajzon látható, hogy a szentélyt és a hajó északi falát támfalakkal erősítették meg.

A sólyi református gyülekezet legkorábbról keltezett írásos emléke az 1718-ban megkezdett és napjainkig fennmaradt keresztelési anyakönyve.

Tárgyleírás

A festett kazettás famennyezet meglévő részlete

Az Iparművészeti Múzeum jelenleg raktárhelyiségnek használt termében található az installáció formájában mennyezetre szerelt 3 x 5 kazettát magába foglaló festett famennyezet részlete.

A középső kazettán latin felirat olvasható. A mennyezet alapszíne okkersárga, melyen fehér, elfakult vörös, szürke, ami valamikor zöld lehetett, barna fekete színezésű növényi ornamentikák találhatók. A kazettákon levő minták ismétlődnek és ezek bizonyos rendszer szerintiek, szimmetrikus elrendezésűek. Feltehetően patront (sablont) használhattak a fő motívumok felfestésénél annyira egyformák a páros kazetták.

A szakirodalomban analógiaként emlegetett mezőlaki ref. templom hasonló korból és valószínű ugyanaz a festő asztalos műhelyből származó festett kazettás mennyezetén 2-2 azonos díszítésű kazettát helyeztek egymás mellé a hossztengely mentén úgy, hogy a tengelyszimmetrikus csokorminták csúcsaikkal fordulnak egymás felé.

A mezőlaki mennyezetről megmaradt egyetlen fényképen jól értelmezhető, hogy bizonyos rendszerint szimmetriára törekedve kerültek fel a párban azonos, de amúgy más-más motívumot tartalmazó kazetták egymás mellé. A szintén analógiaként elismert festett templomi berendezés a szomszédos Vilonyáról hasonló megoldásokkal arra enged következtetni, hogy erre a vidékre jellemző műhelygyakorlat szerint azonos mesterek munkái a Sólyon, Vilonyán és Mezőlakon előfordult festett templomi belsők.

A vilonyai mennyezet a XX. sz. elején szintén Budapestre került a Nemzeti Múzeumba és Éber László e mennyezetről írt tanulmánya is tartalmazza a készítő festőasztalosok neveit: „Ezen isten dicsősségére ex Ruinis restauráltatott Istenek házát építeté 3 izben ab Anno 1720 és 23 el kezdvén 1728-ban végződvén…..Asztalosmunka quod plurimis festéssel egyben elaboráltatott Bicskei Földes Mihály által per me etiam Ballog”

E feliratból kiderül az is, hogy a mesterek ismerték a latin nyelv egyszerűbb változatát. A kazettákat profilozott egyszínű lécek keretezik, melyek közepén félkörívre gyalult pálcatagozatok futnak. Az analógiaként ismert mennyezeteknél a kazettaosztólécek metszéspontjában kifűrészelt négyszirmú virág található.

A festett kazettás famennyezet-részlet állapota

A 15 db kazettából álló mennyezet részlet helyszíni szemléje során a következők állapíthatók meg.

A befoglaló méretek 390 cm x 365 cm. A kazetták mérete 120-125 cm x 64-86 cm között változik. A felépítő faanyag fenyőfa, jó megtartású, többnyire 3 darab gyalult deszka élbe ragasztásával kialakított táblákból áll, melyeken akár 3 kazettaosztás is előfordulhat.

A csupán felszíni szemrevételezés alapján aktív rovar és gombafertőzés nem észlelhető. A festett felületen korábbi beázási foltok tapasztalhatók. A festékrétegekről átfogóbb műszeres és analitikai vizsgálatokat kellene végezni a pontosabb információk eléréséért. A csupán szabad szemmel végzett vizsgálódás alapján látható, hogy kötőanyagszegény minden réteg és porló-pergő a teljes felület. A polikrómiára (sokszínűségre) jellemző, hogy több szín átalakult, elszíntelenedett, melyek meghatározására mintavételre és tudományos kiértékelésre lenne szükség.

A festett baluszteres karzatmellvéd és karzat alatti mennyezet részlete

Az Iparművészeti Múzeumban található karzat részlet a helyi adottságokhoz alakítva átdolgozott formában jeleníti meg az 1724-ben készült eredetit, amelyet szintén az 1900-as évek elején a mennyezet kazettákkal együtt vásárolt meg a múzeum.

Jelenlegi bemutatása szerint 7 m hosszú és kb. 120 cm széles, a mellvéd melyben a felső felében sűrűn elhelyezett karcsú, esztergált bábuk alkotják az áttört felületet.

A karzatot két sötétkék alapszínű szőlőindás festésű pillér tartja, melyek nem egyformák. A majdani bontás utáni áthatóbb vizsgálat talán magyarázatot talál arra a készítéstechnikai nyomokból, hogy hol és miként helyezkedhetett el a két oszlop.

Most csak feltételezhetjük, hogy a múzeumba történő beépítéskor 103 évvel ezelőtt törekedtek arra, hogy az eredetihez hasonló állapotban mutassák be e műtárgyat.

A mellvéden 15 kisebb festett tábla helyezkedik el egymás után, melyeket profilozott keretelés vesz körbe. A kazettákon nyolc féle minta fordul elő, melyek ismétlődnek a változó hosszúságú, de azonos szélességű táblákon belül. Egy szál kb. 50 cm széles deszkára több kazettát festettek. A balusztrád alatt és a festett kazetták fölött faragott fogrovatos díszítés sorakozik. A mellvéd alján fűrészelt díszes egyszínű függöny vagy szoknya motívum fut végig, melyen latin nyelvű felirat olvasható. A karzat kisméretű kazettáit csak egy-egy nagyobb motívum díszíti.

A karzat alatti mennyezet 4 nagy festett kazettából áll, melyek méretei nagyjából egyeznek a mennyezeti kazetták méreteivel. Színezésük fehér alapon tompavörös, zöld, világossárga és szürke színűek fekete-barna vonalrajzzal.

A festett baluszteres karzatmellvéd és karzat alatti mennyezet részlet állapota

A karzatmellvéd jelenlegi befoglaló mérete 700 cm x 120 cm. A karzat alján levő 4 db festett kazetta mérete 140 cm x 110 cm. A karzatmellvéd három nagyobb egységből tevődik össze, melynek méretei egymás után: 245 cm + 175 cm + 280 cm = 700 cm. A latinul írt felirat értelmezése a fúrészelt „szoknya” részén bizonyíthatja e részletek egymásutáni sorrendjének a helyességét.

A díszletként megépített karzat szemrevételezéses vizsgálata nem ad információt az eredeti tartószerkezetről. A templomi falkutatás és a jelenlegi karzat szétbontása során derülhet fény a falban feltáruló gerenda fészkek és más nyomok alapján, hogy milyen elrendezésben állt e karzat az eredeti helyén, hol volt a feljárata.

A karzat felépítő faanyaga fenyőfa, a baluszter rész esztergált bábjai hársfából készültek. Aktív rovar és gombafertőzés nem észlelhető. A festékrétegekről mintavétellel történő műszeres és analitikai vizsgálatokat kellene végezni a pontosabb információk eléréséért. A látható felületeken porló-pergő, kötőanyag szegény a teljes felület, sok helyen a meszelések alkalmával felfröccsent szennyezéssel.

A színekre itt is jellemző, hogy sok szín átalakult, elszíntelenedett és ezek meghatározására tudományos módszereket kellene igénybe venni.

Helyreállítási javaslat

A famennyezeten és karzatmellvéden végzendő konzerválási vagy akár teljes restaurálási munkákat csak a teljes elbontás után műtermi körülmények között lehet elvégezni. A helyreállítás javasolt módja a következő lépésekkel valósítható meg.

• Kíméletes roncsolásmentes bontás, a megbontott részletek beszámozásával lépésről-lépésre dokumentálva minden információt fotótechnikai és rajzi úton is.
• Szögtelenítés, csomagolás és műterembe történő szállítás.
• Mintavételek anyagvizsgálatokhoz, ezek pontos dokumentálása
• Festett felületek védelme, konzerválása, megkötése a legmegfelelőbb módszer kiválasztásával
• Kisebb egységek – táblánkénti – fotódokumentálása.
• Hátoldal és festett felületek tisztítása, feltárása, az esetleges átfestések eltávolítása
• A faanyag fertőtlenítése – konzerválása az anyagvizsgálatok kiértékelésének ismeretében a legmegfelelőbb módszer kiválasztásával
• Szerkezeti megerősítés, hiányok kiegészítése az elvált felépítő elemek újbóli táblásítása élberagasztással.
• A felületek esztétikai helyreállítása, beilleszkedő retussal és ezek felületi védelme.
• Helyszínre történő szállításra előkészítés csomagolás, helyszínen beépítés, majd a még esedékes esztétikai javítások elvégzése és a kész állapot dokumentálása.

Budapest, 2006. március 21.

Szabó József
Okl. tárgyrestaurátor művész
Okl. sz: III-94-14/08
Kamara sz: T4-425