"Megboldogult teológus koromban, talán harmadéves lehettem, mikor a karácsonyi legációm a Sólyi gyülekezetbe hívott szolgálatot teljesíteni. Lacit már ismertem a teológiáról, és boldogan mentem a gyülekezetei közé hirdetni a karácsonyi evangéliumot. Közvetlen, bensőséges, jó hangulatú, a nyáját szerető lelkipásztorként fogadott, s a gyülekezet is nagy szeretettel várt. Édesapámmal utaztunk a hideg télben, de a melegség, a jókedv elűzte a zimankót. Mai napig emlegetem az ottani 5 szolgálatot, látogatásomat abban családias, szeretetteljes légkörben."

Kun Ágnes Anna (lelkész, operaénekes)

Lelkésznek lenni életem leggyönyörűbb kihívása. Kihívás, hisz nem könnyű egy Istent csak hírből ismerő világban Teremtő, Gondviselő, Megváltó Úrról beszélni.

Igét hirdetni gyakran olyanoknak, akik csak azt hallják, meg ami nekik tetszik, miközben legfontosabb feladatuknak azt tartják, hogy a lelkész életében ellenőrizzék azoknak a szabályoknak a betartását, melyet ők megtartani képtelenek.

Kicsiny falvak prédikátoraként, folyamatos harcnak tűnik az élet, mert a hitoktatástól a templomfelújításig, a parókiarenoválástól a könyvelésig mindent maga kell, hogy csináljon a parókus. A városi kollégáknak segédlelkésze és irodistája van, a gyülekezetben könyvelője és hitoktatója van. A falusi lelkipásztor 4-5 gyülekezetéből néha évekig szabadságra sem tud menni. Eltemeti az időseket, és nézi ahogy a fiatalok beköltöznek a városokba…

Ebbe a jelenbe érkeztem 1995 októberében és ezt a létet vállalva nevezett Molnár Miklós kollégám engem és sok sorstársamat „zenebohócnak”, s állította elénk a Kálvin téri lelkész „karmesteri” példáját. Megjegyzem Isten és a „kisgyermekek” a bohócokat szeretik, és ez a szeretet nem pótolható a városi gyülekezetek kényelmes életével, és látogatottabb istentiszteleteivel sem. Bohóc maradtam, Isten bohóca. Bolond gyermeke tele ábrándokkal. Fekete palástos fehéringes őrálló, aki vízzel pecsételem el a kisgyermekeket, megáldom a maroknyi házasulandót, és feltámadást hirdetek a távozók fölött.

Szóra nyitom számat, ha megszólít az Ige, és engedem, hogy egyéniségemet legyőzve Isten szólaljon meg az ajkaimon. Nem vagyok jobb, vagy több mint a világ körülöttem, egyszerűen ISTEN KIVÁLASZTOTT, ELHÍVOTT, KIKÜLDÖTT, ALKALMAS ESZKÖZE VAGYOK.