Tájház és emlékszoba

A Balaton felvidék és a tőle délre eső területek valaha a reformáció legvirágzóbb gyülekezeteit éltették hazánkban. Koppány vezér leszármazottai elsőként tértek református hitre, és az Ormánságból induló, a Magyarságot hitében, művészetében, és gondolkodásában is leginkább az ősi értékekhez és a „tiszta forráshoz” visszavezető prédikátorok gondoskodtak róla, hogy Nemzetünk nyelve és identitása erős maradjon az óriási Habsburg befolyással bíró területeken is.
Sajnos, amit az ellenreformáció, és a császári terror nem tudott elérni, azt egy a szőlők gyökerein élősködő aprócska rovar tette meg 1874 és 1914 között. A hagyományosan borászattal foglalkozó parasztgazdák az Alföldre költöztek, ahol nem élt meg a filoxéra, helyüket és földjeiket pedig a zsellér – agrárproletár réteg vette át, melynek katolikus vallása szétporlott a kommunista diktatúra évtizedeiben. Ma bár a környékbeli falvakban jószerivel nincs is önálló, római katolikus templom (Vilonya, Királyszentistván) mégis kisebbségbe kerültek, és a kihalással küzdenek falusi református gyülekezeteink.

Nem vallásháború, az érdektelenség végez velünk. A fél évezredes megtartó erőnek, a puritán református életmódnak, és a „Bibliás elődök” generációinak kívánunk emléket állítani e kicsiny szobával, melynek egyszerű meszelt fala a tiszta igaz hitre, berendezési tárgyai, az Istenhez kötődő emberek mindennapjaira emlékeztetnek bennünket.