BIKÁDI LÁSZLÓ KÁROLY A PRÉDIKÁTOR

A templom feltárása
A templom helyreállítási terve
A templom története
Az egyházközség története
Galéria
Oklevél
Panorámakép
A prédikátor
 • A diakónus
 • A közszereplő
 • A lelkész
 • A családfő
 • A fotós
 • A Hazafi
 • A táncos
 • A zenész
 • Az író
Hírek
 • Események
 • Sajtómegjelenések
Példaképek
Hobbi
Prédikációk
 • Külső prédikációk
 • Prédikációk - Hajmáskér
 • Prédikációk - Sóly
 • Vallási kifejezések gyűjteménye
 • Videók
Sóly
Tennivalók
Eredmények
Videók
 • Saját videóim
 • Videók Rólam
Önéletrajz
Rólam írták
Kapcsolat


 TÁBORILELKESZ.HU HÍREI

 REFORMÁTUS ESEMÉNYNAPTÁR
<<  2018. január  >>
H
K
Sz
Cs
P
Sz
V
1
2
3
4
5
6
7
8
9
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31

 KERESÉS
 

 HÍRLEVÉL




Panorámakép

Köszönet érte Pádár Lászlónak


Nemzet temploma galéria


A Sólyi Református Egyházközség története

A történeti adatok – illetve a máig élő helynevek – tanúsága szerint két honfoglaló magyar törzs: a Kér (Hajmáskér) és Keszi (Papkeszi) szállásterületei között, vagy valamelyikén élt a Sólynak, illetve más néven Betereg falunak (1082: "villa Betereg alias Sool") nevezett település népe.

Betereg vagy Sóly falu a jelenlegi település helyén állt már feltehetően a magyarok honfoglalása előtt is, vagy rövidesen azután. A régészeti terepbejárások során a mai templom körüli udvarokban és kertekben számos helyen találtak X-XIII. századi konyhai cserépedény töredékeket, ami annak bizonyítéka, hogy a falu házai a mai templom körül helyezkedtek el.

A mai templom (mely a XVI. század vége óta a református egyház birtokában van) – leszámítva tornyát és nyugati egyharmadát – minden részletében középkori (XI-XII. századi) eredetére utal. A romanika stílusjegyeit viselő, keletelt, egyenes szentélyzáródású, egyhajós, eredetileg torony nélküli, nyugati oromfalas, téglalap alaprajzú épület bejárata eredetileg a déli oldalfalon nyílott, hatalmas oldalkövek és szemöldökkő között. Az épület déli falán három, a szentélyben pedig egy ablak nyílik. A szentélyt és a hajót elválasztó diadalív félkörívű, a szentély és a hajó mennyezete pedig mindig lapos és gerendákon nyugvó deszkamennyezet volt. A templom mellett a középkori plébániaház állott.

A templom első írásos említése rendkívüli történelmi események összefüggésében ismeretes. Minden valószínűség szerint ez az első írásos említés a magyar történelem talán legnagyobb sorsfordulójával függhetett össze. A sólyi templom első írásos említésének körülményei az alábbiak voltak. A keresztény magyar állam megalapításának kezdetén – 1002-ben, vagy 1009-ben – I. (Szent) István magyar király a veszprémi püspököt, illetve püspökséget rendelte – természetesen csak egyházi vonatkozásokban – Veszprém, Kolon (Zala), Fejér (Alba) és Visegrád királyi várispánságok fölé. Egyidejűleg az uralkodó néhány falut is adományozott a veszprémi püspökségnek. Ennek az iratnak (melynek valójában csak a másolatát ismerjük) a datálása a következő: "Datum in Sool apud capellam beati Stephani prothomartiris. Anno ab incarnatione Domini millesimo VIII", azaz: "Datálva Sólyban, boldog István protomártír kápolnája mellett. Az Úr megtestesülésének 1009. évében." A XIII. században Sóly falu nem tartozott a veszprémi várbirtokhoz, hanem közvetlen királyi birtok volt, s lakóinak jelentős része – a más szolgarendű népekkel szemben – kedvezőbb helyzetben élő királyi szolgaként élt.


Sóly református templomának helyreállítása és környezetének rendezése


Projekt terv

Sóly kora-árpádkori templomát Szent István tiszteletére szentelték, melynek írásos emléke csak átiratban maradt ránk. A jelenlegi egyhajós, egyenes szentélyzáródású épületet a 13. században egy periódusban építik.

Sóly a 14.-15. században helyi németek és a zirci apátság birtoka, majd a 18. században a református egyház birtokába kerül. Festett kazettás famennyezetét és karzatát 1725-ben készítik. Jelenleg az Iparművészeti Múzeum állandó kiállításainak sorában található.

A szerény méretű, középkori eredetű református templom a falu központjában, a Séd patak és a valamikori malomárok által határolt földterületen helyezkedik el.

Mai megjelenését a ’80-as években elvégzett, a korszellemnek megfelelő helyreállítás határozza meg. Középkori eredete déli homlokzatában nyilvánul meg a legerőteljesebben.

Műszaki állapota napjainkra gyorsuló ütemben romlik, amely szinte minden épületszerkezeti részt érint (tetőhéjazat, fedélszerkezet, falazati repedések, erőteljes falnedvesedés, rossz minőségű burkolatok). Elsődleges cél a jó műszaki állapot visszaállítása. Ezen túlmenően pedig az épület minél teljesebb bemutatása és látogathatóvá tétele.

Az épületbelsőben és külsőben elvégzett szondázó jellegű régészeti,-fal, és restaurátor kutatás az épület még rejtett értékeit hozta napvilágra.

A szentély fölötti padlástér rejtette a valamikori dongaboltozat falíveit. A hajóban megfoghatóvá vált egy második románkori ablak, a szentélyben előkerült a befalazott pasztoforium fülke.

A restaurátor kutatás feltárta a szentély szegmensíves ablakai körüli reneszánsz virág és folyondár motívumos keretezéseit, és a románkori diadalív díszítőfestését. A padlásfeljáró burkolata a 18. századi festett famennyezet darabjaiból készült. (A kivitelezés előrehaladtával feltételezhetően a templombelső reformáció korabeli díszítőfestésének még több részlete kerül felszínre).

A rendelkezésünkre álló kutatási eredmények alapján a templombelső 18. századi belső tere egészében rekonstruálható, amely a középkori részletek bemutatásával egészül ki.

A Balaton-felvidéken (ellentétben Szabolcs-Szatmár-Bereg megyével) kuriózumként jelenhet meg a középkori eredetű templom reformáció korabeli belső helyreállítása, az e korból származó berendezési tárgyainak visszaállításával (festett karzat és famennyezet).

A templom helyreállításán túlmenően közvetlen környezetének rendezésére is sor kerül, így a Séd patak, a malomárok medrének rehabilitációjára, újraélesztésére. A templom közvetlen szomszédságában található régi malomépület ezáltal újra működtethetővé válik.

A nagyméretű templomkert lehetőséget teremt egy kisebb közösségi épület elhelyezésére is. Így ifjúsági táborként működhet a templom fallal elkerített kertjének szomszédságában. A közösségi ház és a füves terep a középkori íjászatot bemutató, és annak gyakorlására lehetőséget biztosító rendezvények színhelyévé válhat.

A faluközpontban napjainkig fennmaradt, a templom közelében álló későbarokk lakóépület gazdasági épületeivel színteret biztosíthat a 18. század végi, 19. század eleji falusi gazdálkodás ás élet bemutatására, akár „gyakorlására” is.

A templom helyreállítása kapcsán a jelenleg alig ismert Balaton és Veszprém közeli falu bevonható a turisztikai vérkeringésbe.

A középkori templom közvetlen környezetébe helyezett ifjúsági találkozóhely a Bakony táji adottságainak „kézzelfogható” bemutatásával a középkori íjászat és az ősi magyar rovásírás megismerésével és gyakorlásával méltán számíthat a nemzetközi ifjúsági érdeklődésre.

A rendezvények lebonyolítása és működtetése kedvező hatású a falu munkaerőpiacára. A Balaton környezetében, Veszprém város közvetlen vonzáskörzetében található kisrégió nagy turisztikai potenciállal rendelkezik.

A Séd patak völgye a Bakony táji sajátosságainak egyik legjellegzetesebb hordozója, ahol a hagyományos gazdálkodás fontos elemei a vízimalmok, a legeltetés, az erdőhasználat.

A római korban Belső-Pannónia villagazdaságokkal sűrűn megtelepült régiója volt, több jelentős, régészetileg is kutatott és bemutatott római villával (Baláca, Sznentkirályszabadja).

Veszprém környéke a magyar államalapítás emlékhelyeinek egyik legfontosabb központja Magyarországon, az egyik legkorábbi alapítású püspökség, s a királyi görög apácakolostor helyszíne, melynek környékén korai egyházak és települések sűrűsödnek. A középkor óta Veszprém fontos egyházi központ.


A veszprémi püspökség számára adott oklevél (1009)


A szent és oszthatatlan háromság nevében. István, Isten kegyelméből a pannóniaiak királya. Ha kegyességük nagyságából nemcsak legkedveltebbjeinknek, hanem elénk járuló híveinknek méltányos kéréseit is teljesítjük, különösképpen illő, hogy lelkünk teljéből a mennyeieknek igyekezvén szolgálni, szentegyházaink kérései iránt hajlandósággal legyünk, és azokat javakkal és birtokokkal ellátva felmagasztalni sürgős kötelességünknek ismerjük.

Tudatjuk tehát Isten szent egyházának, valamint mimagunk minden élő és eljövendő hívével, hogy lelkünk üdvéért négy várat, név szerint Veszprémet, ahol a püspökség székhelye van, Fehérvárat, Kolon és Visegrád várát minden egyházukkal, kápolnájukkal és oltáraikkal, nemkülönben összes határaikkal és területükkel Szent Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá. Továbbá átengedjük, átadjuk és adományozzuk királyi beleegyezésünkkel és hatalmunkkal az említett veszprémi egyháznak Kér nevű falut Veszprém megyében, ahol -mint mondottuk- a püspökség székhelye van és a Fehérvár megyéjében fekvő három falut, név szerint Ősit, Kért, és Börgöndöt, ugyanígy Kolon vár területén egy falut, Marcalfót, Visegrád megyéjében a Duna fölött fekvő falut, melynek jobb oldalán az Apor-ügy nevű patak folyik, hasonlóképpen Füle nevű falut, amely Úrhida vár kerületében fekszik, minden törvényes haszonélvezetükkel és tartozékaikkal, úgymint szolgáikkal és szolgálóikkal, rétjeikkel, szőleikkel, szérűkkel, épületekkel, mezőkkel, földekkel, megművelt és meg nem művelt szántóföldjeikkel, halászattal, vadászattal, vizeikkel és vízmedreikkel, malmokkal, utakkal, bárminemű jövedelmeikkel, hogy mindezeket miként adtuk, az idők végezetéig megtámadhatatlanul birtokolja.

És joga legyen Szent Mihály említett veszprémi egyházának, melyet a legszentebb István püspök adományoz, a mondott váraknak és falvaknak birtoklásához úgy, amint ezt előrebocsátottuk, valamint ahhoz, hogy ezeket a nevezett István püspöknek, aki ezt az egyházat kormányozza és az o utódjának örök időre alárendelje, elhallgattatva bárkinek az ellentmondását. Végezetül királyi hatalmunknál fogva parancsoljuk, hogy semmiféle herceg, határgróf, ispán, püspök, érsek, alispán, száznagy, bíró, adószedő, sem bárki más nagy vagy kis személyisége országunknak ne merészelje Szent Mihály veszprémi egyházát a fent mondottaktól megfosztani, vagy bármely ingó és ingatlan, szerzett vagy szerzendő javaiban és mindazokban, amik az említett várakban, azok tartozékaikban és határaikban és falvakban hozzá tartoznak, vagy bárhol is alája vannak rendelve, megrövidíteni, avagy e szentegyház püspökét, Istvánt és utódait háborgatni.

Aki pedig jelen parancsunkat megszegné, vagy Szent Mihály említett veszprémi egyházának jótevő püspökét, Istvánt, és utódait a fent írt egyházi javakban és adományokban háborgatni megkísérelné, tudja meg, hogy (nyolc) ezer font színaranyat kell fizetnie, felét a kamarának, másik felét Szent Mihály veszprémi egyházának és kiváló püspökének, Istvánnak és utódainak, a 318 atya átka fogja őt sújtani, örök büntetés lesz osztályrésze, és ahol a pokol tüzében fog örökké égni. Hogy ez nagyobb hitelű legyen, és mindenki szorgosan betartsa, e levelet saját kezünkkel megerősítjük, és alján gyűrűs pecsétünk rányomásával megjelöltettük. István úr, a legbékésebb király jegye.

(Kelt Sólyban, Szent István vértanú kápolnájánál. Az Úr megtestesülése után az 1009. esztendőben.)


Nyílhegynyire a teljes bizonyosságtól


Évek óta keresik a bizonyítékait annak, hogy Sóly falu református temploma megegyezik azzal a kápolnával, amelyik mellett I. István aláírta azt az adománylevelet, mellyel négy mai megye területén adományozott várakat és falvakat Veszprém püspökének.

Hosszadalmas viták és véleményütköztetések után 2008. október 13-án Rácz Miklós régész vezetésével ásatás indult a templom belsejében, az előzmények felkutatására. A munkára a fedezetet a Gyülekezet a Veszprém Megyei Önkormányzat közgyűlésének pályázatán nyerte el. Az ásatás eredményeitől sokan várjuk a vita lezárását.

A főhajó kutatásakor azonnal nyilvánvalóvá vált, hogy a XVI.-XVII. században a templomot a református gyülekezet temetkezési helyként használhatta. Megválaszolandó kérdések százait veti fel a történészeknek és régészeknek, hogy a sírok szinte száz százalékban gyermekeket rejtenek magukban.

Járvány? Habsburg pribékek? Vagy egy szektás elhajlás az egyházban? Esetleg nem is reformátusok? Lesz dolga az utókornak, míg mindezeket a kérdéseket megválaszolja.



 
© 2013. Bikádi László Károly a Prédikátor