A szent és oszthatatlan háromság nevében. István, Isten kegyelméből a pannóniaiak királya. Ha kegyességük nagyságából nemcsak legkedveltebbjeinknek, hanem elénk járuló híveinknek méltányos kéréseit is teljesítjük, különösképpen illő, hogy lelkünk teljéből a mennyeieknek igyekezvén szolgálni, szentegyházaink kérései iránt hajlandósággal legyünk, és azokat javakkal és birtokokkal ellátva felmagasztalni sürgős kötelességünknek ismerjük.

Tudatjuk tehát Isten szent egyházának, valamint mimagunk minden élő és eljövendő hívével, hogy lelkünk üdvéért négy várat, név szerint Veszprémet, ahol a püspökség székhelye van, Fehérvárat, Kolon és Visegrád várát minden egyházukkal, kápolnájukkal és oltáraikkal, nemkülönben összes határaikkal és területükkel Szent Mihály veszprémi egyházának rendeljük alá. Továbbá átengedjük, átadjuk és adományozzuk királyi beleegyezésünkkel és hatalmunkkal az említett veszprémi egyháznak Kér nevű falut Veszprém megyében, ahol -mint mondottuk- a püspökség székhelye van és a Fehérvár megyéjében fekvő három falut, név szerint Ősit, Kért, és Börgöndöt, ugyanígy Kolon vár területén egy falut, Marcalfót, Visegrád megyéjében a Duna fölött fekvő falut, melynek jobb oldalán az Apor-ügy nevű patak folyik, hasonlóképpen Füle nevű falut, amely Úrhida vár kerületében fekszik, minden törvényes haszonélvezetükkel és tartozékaikkal, úgymint szolgáikkal és szolgálóikkal, rétjeikkel, szőleikkel, szérűkkel, épületekkel, mezőkkel, földekkel, megművelt és meg nem művelt szántóföldjeikkel, halászattal, vadászattal, vizeikkel és vízmedreikkel, malmokkal, utakkal, bárminemű jövedelmeikkel, hogy mindezeket miként adtuk, az idők végezetéig megtámadhatatlanul birtokolja.

És joga legyen Szent Mihály említett veszprémi egyházának, melyet a legszentebb István püspök adományoz, a mondott váraknak és falvaknak birtoklásához úgy, amint ezt előrebocsátottuk, valamint ahhoz, hogy ezeket a nevezett István püspöknek, aki ezt az egyházat kormányozza és az o utódjának örök időre alárendelje, elhallgattatva bárkinek az ellentmondását. Végezetül királyi hatalmunknál fogva parancsoljuk, hogy semmiféle herceg, határgróf, ispán, püspök, érsek, alispán, száznagy, bíró, adószedő, sem bárki más nagy vagy kis személyisége országunknak ne merészelje Szent Mihály veszprémi egyházát a fent mondottaktól megfosztani, vagy bármely ingó és ingatlan, szerzett vagy szerzendő javaiban és mindazokban, amik az említett várakban, azok tartozékaikban és határaikban és falvakban hozzá tartoznak, vagy bárhol is alája vannak rendelve, megrövidíteni, avagy e szentegyház püspökét, Istvánt és utódait háborgatni.

Aki pedig jelen parancsunkat megszegné, vagy Szent Mihály említett veszprémi egyházának jótevő püspökét, Istvánt, és utódait a fent írt egyházi javakban és adományokban háborgatni megkísérelné, tudja meg, hogy (nyolc) ezer font színaranyat kell fizetnie, felét a kamarának, másik felét Szent Mihály veszprémi egyházának és kiváló püspökének, Istvánnak és utódainak, a 318 atya átka fogja őt sújtani, örök büntetés lesz osztályrésze, és ahol a pokol tüzében fog örökké égni. Hogy ez nagyobb hitelű legyen, és mindenki szorgosan betartsa, e levelet saját kezünkkel megerősítjük, és alján gyűrűs pecsétünk rányomásával megjelöltettük. István úr, a legbékésebb király jegye.

(Kelt Sólyban, Szent István vértanú kápolnájánál. Az Úr megtestesülése után az 1009. esztendőben.)