BIKÁDI LÁSZLÓ KÁROLY A PRÉDIKÁTOR
|
|
|
TÁBORILELKESZ.HU HÍREI
|
|
|
REFORMÁTUS ESEMÉNYNAPTÁR
|
|
H |
K |
Sz |
Cs |
P |
Sz |
V |
1
|
2
|
3
|
4
|
5
|
6
|
7
|
8
|
9
|
10
|
11
|
12
|
13
|
14
|
15
|
16
|
17
|
18
|
19
|
20
|
21
|
22
|
23
|
24
|
25
|
26
|
27
|
28
|
29
|
30
|
|
|
|
|
|
Aktuális hónap: 2024. május |
|
KERESÉS
|
|
|
HÍRLEVÉL
|
|
|
|
|
|
|
Vallási kifejezések gyűjteménye |
|
|
A B C D E F G H I J K L M N O P R S Sz T U V Z Zs
Adakozás, adományok
Advent
Adventi népi hagyományok
Agapé
Agenda
Ágostoni hitvallás
Áldás
Áldozás
Áldozat
Áldozó
Áldozócsütörtök
Alfa és omega
Anglikán egyház
Angolkisasszonyok
Angyalok
Antikrisztus
Antitrinitáriusok
Anyaegyház
Anyakönyv
Apáca
Apát
Apátság
Apokrif iratok
Apokalipszis
Apokalipszis lovasai
Apostol
Apostoli adminisztrátor
Apostoli áldás
Apostoli csók
Apostoli helynök
Apostoli hitvallás
Apostoli királyság
Apostoli nunciatura
Apostoli Szentszék
Apostoli szukcesszió
Aposztázia
Apoteózis
Arianizmus
Ároni áldás
Ateizmus
Áteredő bűn = eredendő bűn
Átlényegülés
Babba Mária
Baptizma
Biblia
Bibliafordítás
Bibliai nevek
Bibliakritika
Bibliatársulatok
Bíboros
Bíborosi kollégium
Bizánci liturgia
Boldogságmondások
Böjt
Bűn
Bűnbánat
Bűnbocsánat
Bűnvallás
Céholtár
Célvédőszent
Címzetes apát
Címzetes püspök
Cingulus
Confessio
Cölibátus
Cuius regio, eius/illius et religio
Custodia
Cseh testvérek
Diakónia
Diakonisszák
Diákonus
Dialektikus teológia
Diaszpóra
Dogma
Dogmatika
Dómtemplom
Ébredés
Ébresztő mozgalom
Ecclésia
Egzegézis
Egyetemes zsinat
Egyház
Egyházatyák
Egyházi címek
Egyházi év
Egyházfi
Egyházkelés
Egyházjog
Egyházkerület
Egyházközség
Egyházmegye
Egyházi tisztségek
Episzkopális egyház
Esszénusok
Eucharisztia
Evangélisták
Farizeus
Felügyelő
Fogadalom
Fundamentalizmus
Gondnok
Görög katolikus egyház
Graduálé
Halleluja
Házasság
Hegyi Beszéd
Heidelbergi Káté
Helvét Hitvallás
Himnusz
Hugenották
Ige
Inspiráció
Istentisztelet
Juriszdikció
Kálvinizmus
Kánon
Karizma
Káté
Kegyesség
Kézrátétel
Kiközösítés
Kinyilatkoztatás vagy kijelentés
Kongregacionalizmus
Konfirmáció
Korál
Lábmosás
Lévita
Lutheránus Világszövetség
Metodizmus
Metropolita
Misszió
Mózesszék
Nagyhét
Napkeleti bölcsek
Nemzeti egyház
Nők lelkészi szolgálata
Offertórium
Ortodoxia
Ortodox vallás
Ökuméne
Ökumenikus mozgalom
Papi liturgikus viselet
Paramentumok
Parókia
Pátriárka
Plébánia
Plébános
Perikópa
Pietizmus
Pentateuchos
Pogány
Predesztináció
Presbiteriánus egyház
Rabbi
Református egyház
Római katolikus egyház
Sakramentum, sárkrámentum
Sion
Samaritánus, szamáriabeli
Szekta
Szerzetesrendek
Szinpotikusok
Szkizma
Szombat
Szombatosok
Szórvány
Szuperintendens
Táboriták
Taizé
Talmud
Textus
Tisztítótűz
Tóra
Trinitas
Üdvösség
Újrakeresztelők
Unitárius egyház
Úrasztala
Úri szent vacsora
Úrvacsora
Utolsó ítélet
Vizitáció
Zélóták
Zsidó vallás
Zsoltárok
Adakozás, adományok: része az istentiszteletnek; az őskereszténységtől kezdve a hívek önkéntes adománya, egyházi célokra, pénzben vagy természetben.
Vissza
Advent: várakozás Krisztus eljövetelére, megszületésére. A Karácsony előtti négy hét.
Vissza
Adventi népi hagyományok: az adventölés (adventi kántálás) és az adventi szálláskeresés. Utóbbi azt a karácsonyi mozzanatot idézi, mikor a szent szülők, József és Mária szállást kerestek Betlehemben, ahol édesanyja megszülheti fiát, Jézus Krisztust.
Vissza
Agapé: szeretetvendégség; azt idézi, hogy az egyház első időszakában a hívők egyazon asztalt ültek körül, egymás iránti szeretetük kifejezéseképpen. A görög agapao szó szeretetet, nagyrabecsülést jelent.
Vissza
Agenda: liturgikus cselekmények könyve. A latin szó jelentése: teendő. A karthágói zsinaton, 390-ben agendának mondták a szentmisét. A szertartások szövegét tartalmazó könyvből a XVIII. században fejlődött ki a rituálé. A protestáns egyházakban a templomokban végzett szolgálatok kézikönyve.
Vissza
Ágostoni hitvallás: az 1530-as augsburgi birodalmi gyűlésen előterjesztett legjelentősebb evangélikus hittételek gyűjteménye. Az evangélikus (lutheránus) egyház alapvető hitvallási irata.
Vissza
Áldás: megáldás, az isteni erő és ajándék továbbadása, közlése. Protestáns egyházakban az Úrvacsora vétele.
Vissza
Áldozás: a katolikus és az ortodox egyházakban a misének a kánont követő, a Miatyánktól a zárókönyörgésig tartó része. Az Eucharisztia vétele; szentáldozás.
Vissza
Áldozat: az istentisztelet legnagyobb cselekménye. Katolikus és ortodox egyházakban a szentmise.
Vissza
Áldozó: 1. aki áldozatot mutat be; 2. aki magához veszi az Eucharisztiát.
Vissza
Áldozócsütörtök: Jézus Krisztus mennybemenetelének ünnepe, negyven nappal Húsvét után. A katolikus egyházban a kötelező húsvéti áldozás végső határa.
Vissza
Alfa és omega: a görög ábécé első és utolsó betűje; Jézus Krisztusra vonatkoztatva, Ő a kezdet és a vég.
Vissza
Anglikán egyház: az evangélikus és református egyházak mellett a protestantizmus harmadik, mérsékelt ága. VIII. Henrik király egyházszakadásával kezdődött (1529) és Thomas Cranmer érsek reformátori tevékenységével teljesedett ki. Az anglikán egyház feje a mindenkori király. Angliában államegyház, másutt területenként önálló.
Vissza
Angolkisasszonyok: római katolikus nevelő női szerzetesrend; jelentős szerepet játszott a magyarországi oktatásban is.
Vissza
Angyalok: tiszta szellemi lények; a szó a görög angeloszból jön, értelme: küldött. Az angyaloknak személyük, értelmük és szabad akaratuk van, de testük nincs. A katolikus egyház felfogásában az üdvözült tiszta szellemek, szemben az elkárhozott tiszta szellemekkel, az ördögökkel. Az angyaloknak rangsoruk van, például Gábor (Gábriel) és Mihály főangyal, azaz arkangyal. Az Ószövetségben angyalok, őrangyalok, szeráfok, kerubok szerepelnek.
Vissza
Antikrisztus: Krisztus ellen fellépő személy, aki majd az utolsó időkben sátáni hatalommal fejti ki egyház- és hitellenes tevékenységét, és akit Krisztust győz le, második eljövetelekor.
Vissza
Antitrinitáriusok: Szentháromság-tagadók, akik többnyire tagadják Krisztus istenségét is. A reformáció idején Svájcban Szervét Mihály fogalmazta meg az unitárizmust; ezért Kálvin Genfben eretnekként halálra ítélte. Magyarországon, pontosabban Erdélyben Dávid Ferenc volt az unitárius vallás alapítója. Szentháromság-tagadó keresztény közösségek a mormonok, Jehova tanúi, a Christian Science-mozgalom.
Vissza
Anyaegyház: régebben egy-egy terület első egyházközsége, amelyből további misszionálás történt. Ma egy vagy több filiával bíró plébánia, illetve protestáns egyházközség.
Vissza
Anyakönyv: a Trienti Zsinat 1563-ban rendelte el, hogy az egyházközségek anyakönyvet vezessenek a megkereszteltekről és a házasságot kötöttekről, majd 1614-ben a bérmáltak, illetve konfirmáltak és a halottak anyakönyvét is bevezették. A történelmi egyházak mindegyike vezetett és vezet anyakönyveket. Magyarországon 1895. október 1-jéig csak egyházi anyakönyvek léteztek; ezek hivatalos állami okiratoknak számítanak.
Vissza
Apáca: ünnepélyes örök fogadalmat tett szerzetesnő a katolikus és ortodox egyházakban; a szó latin abbatissa, apátnő kifejezésből származik.
Vissza
Apát: az V. századtól katolikus szerzetesrendek kolostori elöljárója. A világi papok közösségei, a társaskáptalanok élén is apát állt. Több apátság által alkotott kongregáció elöljárója a főapát. Magyarországon a pannonhalmi bencés apát - 1514-es pápai jóváhagyás alapján - a főapát címet viseli, és saját területén püspöki joghatóságot gyakorol. (A pannonhalmi apátsághoz tartozik néhány környező plébánia, továbbá Tihany kolostora).
Vissza
Apátság: szerzetesi közösség, amelynek élén az apát áll; saját kormányzási és vagyonkezelési joghatósággal rendelkezik. Alapítása a Szentszék, a római kúria joga.
Vissza
Apokrif iratok: a mai katolikus szóhasználatban azok a zsidó és keresztény írások, amelyeket soha, még átmenetileg sem tekintettek kánoninak. A protestáns kánonból kihagyott szent könyvek.
Vissza
Apokalipszis: a Jelenések Könyve a Bibliában. Az apokaliptikus művek tartalma a jövendőt feltáró látomások sorozata, átszőve erkölcsi intésekkel és buzdításokkal.
Vissza
Apokalipszis lovasai = a Jelenések Könyvében szereplő négy lovasalak, a Halál, a Pestis, az Éhínség és a Háború jelképei.
Vissza
Apostol: az Újszövetségben, szoros értelemben, Jézus 12 tanítványa; tágabb értelemben hozzájuk számít Szent Pál és Szent Barnabás is.
Vissza
Apostoli adminisztrátor: a pápa nevében kormányzó főpap.
Vissza
Apostoli áldás: pápai áldás.
Vissza
Apostoli csók: a protestáns egyházakban a legmagasabb szolgálattevő csókkal köszönti az érintetteket, egyházi tisztségviselők avatása, szentelése alkalmával.
Vissza
Apostoli helynök: apostoli vikárius.
Vissza
Apostoli hitvallás: a Hiszek egy Istenben kezdetű imádság, latin nevén: Credo.
Vissza
Apostoli királyság: Szent István államát ruházták fel ezzel a jelzővel a XI. század végén a király életrajzírói. Mert ô is előzmény nélkül való a magyar történelemben, mint az apostolok az egyházban, és István király az Apostoli Szentszékkel együttműködve teremtette meg Magyarország egyházszervezetét.
Vissza
Apostoli nunciatura: pápai követség, a Szentszék diplomáciai képviselete; a XVI. században alakult ki.
Vissza
Apostoli Szentszék: a pápa és a római kúria összefoglaló neve.
Vissza
Apostoli szukcesszió: a katolikus és az ortodox egyházakban az apostoli jogfolytonosság, amely a püspökszenteléssel adatik tovább. A protestáns egyházakban megszakadt.
Vissza
Aposztázia: szoros értelemben a papság vagy szerzetesség elhagyása; tágabb értelemben hittagadás.
Vissza
Apoteózis: az ókorban kiváló emberek istenné magasztalása.
Vissza
Arianizmus: az Arius alexandriai pap (IV. század) által alapított eretnekség, amely szerint a Fiú nem egylényegű az Atyával.
Vissza
Ároni áldás: Áron az első ószövetségi zsidó főpap, Mózes bátyja és segítőtársa. A nevéhez fűződő áldás szövegét Luther és a reformátorok tudatosan használták. A katolikus liturgiában nem honosodott meg, csak néha tűnik fel, például Assisi Szent Ferencnél. Áldjon meg az Úr és oltalmazzon! Ragyogtassa rád arcát az Úr és legyen hozzád jóságos! Fordítsa feléd arcát az Úr és szerezzen neked üdvösséget!
Vissza
Ateizmus: istentagadás, istentelenség.
Vissza
Áteredő bűn = eredendő bűn: teológiai szakkifejezés, az első embernek mint az egész emberiség képviselőjének bűne, amely mint kegyelem nélküli, bűnös állapot, minden emberre átszáll.
Vissza
Átlényegülés: katolikus és ortodox teológiai szakkifejezés, azt a változást jelöli, ami a kenyérben és a borban végbemegy, amikor a pap a felajánlott kenyér és bor fölött Jézus Krisztusnak az utolsó vacsorán elmondott szavait ismétli meg: Ez az én testem, ez az én vérem, aminek hatására a kenyérből Krisztus teste és a borból Krisztus vére lesz.
Vissza
Babba Mária: a Boldogságos Szűz, a Szép Szűz Mária neve a székelyek között, főként a gyimesi völgyben.
Vissza
Baptizma: az ősegyházban és több mai egyházban gyakorolt keresztelési forma; alámerítés.
Vissza
Biblia: a Szentírás görögből átvett, meghonosodott kifejezése. Két része: Ószövetség vagy Ótestamentum és az Újszövetség, vagy Újtestamentum; a zsidó és a keresztény vallások által szentnek, isteni sugalmazásra írott könyveknek a gyűjteménye.
Vissza
Bibliafordítás: az Ószövetség és Újszövetség eredeti héber, illetve görög szövegének lefordítása más nyelvekre akkor vált szükségessé, amikor a héber holt nyelvvé lett, a görögöt pedig már nem használták a Nyugatrómai Birodalomban. Legrégibb magyar bibiafordítások a Károlyi Gáspár református (1590) és Káldy György (1626) katolikus. Azóta többször lefordították magyarra a Bibliát.
Vissza
Bibliai nevek: a bibliai személy-, nép- és helységnevek a bibliafordításokban, az irodalomban, az egyházi szóhasználatban és a népnyelveken igen különböznek egymástól; használatuk körültekintést igényel.
Vissza
Bibliakritika: a történeti-irodalomkritikai módszer alkalmazása a szentírási szövegekre; kritikán az igaz és a hamis megkülönböztetésének művészetét értve. Mint tudomány, az újkor gyümölcse.
Vissza
Bibliatársulatok: a nemzeti nyelvű szentírásfordítások készítésére és terjesztésére alapított
szervezetek. Egyaránt vannak katolikus és protestáns bibliatársulatok.
Vissza
Bíboros: kardinális, legmagasabb katolikus egyházi méltóság, a pápa után.
Vissza
Bíborosi kollégium: a bíborosok testülete a katolikus világegyházban. Tanácsadással és egyházkormányzati szolgálattal segíti a pápát; széküresedés esetén ez a testület választ új pápát.
Vissza
Bizánci liturgia: az ortodox (keleti) kereszténység legelterjedtebb istentiszteleti rendje.
Vissza
Boldogságmondások: az ókorban széles körben ismert irodalmi műfaj. Boldogok/boldog, aki... Az Ószövetségben a Zsoltárokban és a bölcsességi könyvekben fordulnak elő. Újszövetségi formájuk a nyolc boldogság.
Vissza
Böjt: erkölcsi meggondolásból fakadó önmegtagadás, főként az érzéki élvezetektől való tartózkodás. Az önfenntartási ösztön megfékezése evésben és ivásban. Célja a lélek felemelése, a bűnbánat kifejezése. Valamennyi vallás törvényei között szerepel. A katolikus egyházban böjti nap minden péntek és hamvazószerda. A protestáns egyházakban a böjt nem kötelező, de a népi kegyességben máig élő hagyomány (nagypénteken és Úrvacsoravétel előtt).
Vissza
Bűn: teológiai fogalom és vallástörténeti jelenség; az isteni törvényt sértő erkölcsi cselekedet.
Vissza
Bűnbánat: a bűnök beismerése és megbánása.
Vissza
Bűnbocsánat: Isten, Jézus Krisztus megbocsát az embereknek; a bűnbocsánat a hívő ember természetes kötelessége embertársai iránt.
Vissza
Bűnvallás: a bűnök bevallása gyónással (katolikus), a gyülekezet előtt (protestáns).
Vissza
Céholtár: középkori plébániatemplomokban olyan oltár, amelynek fenntartója, rendszerint az alapítója is valamelyik céh.
Vissza
Célvédőszent: patrónus vagy patróna; szent, akinek egy céh a pártfogásába helyezte magát.
Vissza
Címzetes apát: a katolikus egyházban ma egyházmegyés püspöknek adott kitüntetés. A címben elpusztult apátságok neve él tovább. Például Tempfli József nagyváradi megyéspüspök címe: szentjobbi apát.
Vissza
Címzetes püspök: a XVI. század és a XX. század között kitüntetés; ma olyan katolikus püspök kapja, aki nem gyakorol joghatóságot valamely püspökség fölött.
Vissza
Cingulus: a katolikus egyházban a papi ruházat egyik része, amely a római katonák kardot és tőrt tartó derékövének a mintájára maradt fenn. A cingulus 10-12 cm széles, rojtokban végződő öv, illetve széles és vastag anyagú szalag, amelyet derékra kötve viselnek. A színek a papi rangot jelzik: a papságé fekete, a püspöké és más egyházi méltóságoké viola, a bíborosé bíborszínű, a pápáé fehér.
Vissza
Confessio: 1. hitvallás, 2. bűnvallás, 3. vallásfelekezet.
Vissza
Cölibátus: papi nőtlenség, a római katolikus klerikusok önmegtartóztató állapota. A görög katolikus papok nősülhetnek, egyszer, felszentelésük előtt.
Vissza
Cuius regio, eius/illius et religio: aki a vidék, azé a vallás is; a XVI-XVII. századi hitújítás jogi alapelve, amely szerint a földbirtokosok követelték maguknak a jogot, hogy a területükön élők vallását meghatározhassák.
Vissza
Vissza
Custodia: a ferences rendekben, főként a középkorban néhány kolostort magában foglaló kisebb rendi körzet, amelynek élén a custos állt. A szó latin, jelentése: őrség.
Vissza
Cseh testvérek: a huszita mozgalom egyik ágazata.
Vissza
Diakónia: eredeti értelmében a rabszolgáknak az étkezésnél végzett tevékenysége; ma szeretetszolgálat, intézményes szeretetszolgálat protestáns egyházakban.
Vissza
Diakonisszák: egyes protestáns egyházakban a szeretet- és szociális szolgálatban, a gyülekezeti munkában tevékenykedő nők; a XIX. században elindult belmisszió egyik szervezett áramlata, amely hasonló a női szerzetességhez, tagjai fogadalmat tesznek és tartózkodnak a házasságtól. Ez utóbbi feltételtől több európai országban eltekintenek.
Vissza
Diákonus: katolikus egyházi személyek; a misézésen és a gyóntatáson kívül minden egyházi feladatot végezhetnek. Nősülhetnek.
Vissza
Dialektikus teológia: Karl Barth (1886-1968) svájci teológus protestáns teológiai irányzata; az Ige teológiája.
Vissza
Diaszpóra: szórvány
Vissza
Dogma: a katolikus egyházban tévedhetetlen hittétel, amelyet az egyházi tanítóhivatal a hitvallásokban, a zsinati határozatokban vagy a pápa ex cathedra kijelentéseiben fogalmazott meg.
Vissza
Dogmatika: a katolikus teológia hittételekkel foglalkozó része.
Vissza
Dómtemplom: római katolikus és evangélikus püspöki templom.
Vissza
Ébredés: a megkeresztelt, de passzív egyháztagok élő hitre jutása; protestáns jellegű.
Vissza
Ébresztő mozgalom: a XVII-XIX. századok protestáns megújulási mozgalma, amely bibliai alapon szembeszállt a felvilágosult racionalizmussal és az államegyházzal.
Vissza
Ecclésia: egyház
Vissza
Egzegézis: Szentírás - magyarázat.
Vissza
Egyetemes zsinat: a katolikus világegyház püspökeinek gyűlése, amelyen a püspökök testülete az egész egyházra szóló legfőbb és teljes hatalmat ünnepélyes módon gyakorolja.
Vissza
Egyház: 1. a keresztények szent és egyetemes közösség, 2. adott nemzetközi, nemzeti keresztény/keresztyén közösség.
Vissza
Egyházatyák: protestáns tanítás szerint az egyház első tanítói, teológusai; katolikus felfogás szerint a VII. századig az egyház szent tanítói.
Vissza
Egyházi címek:
A pápa megszólítása: Őszentsége, a bíborosé eminenciás, az érsek/püspök megszólítása főtisztelendő, hivatalos megszólításban excellenciás, az esperes, a plébános főtisztelendő, a kispap, felszentelése előtt tisztelendő. Ugyanez vonatkozik a görög katolikus egyházra is. Az apáca megszólítása tisztelendő, hozzátéve a rangját: házfőnök, tartományfőnök stb.
Magyarországon a református püspök főtisztelendő, a lelkész nagytiszteletű vagy tiszteletes.
Az evangélikus püspök főtisztelendő, a lelkész nagytiszteletű vagy tisztelendő (ez a belső egyházi használatban megszűnt).
Az unitárius egyházban a püspök megszólítása főtisztelendő, az esperesé nagytiszteletű, a lelkészé tisztelendő, esetenként nagytiszteletű. De falvakban szokás egyszerűen lelkész úrnak szólítani. A lelkész felesége tiszteletes asszony.
Vissza
Egyházi év: nem esik egybe a naptári évvel. Kezdete advent első vasárnapja.
Vissza
Egyházfi: protestáns egyházakban a templom és a lelkészi hivatal körüli teendők ellátását végző személy. A katolikus egyházban ennek leginkább a sekrestyés felel meg.
Vissza
Egyházkelés: eredetileg a gyermekágyat elhagyó anya első útja, amely a templomba vitte; ma a megkeresztelt gyermek édesanyjának hálaadása és megáldása.
Vissza
Egyházjog: az egyházi törvényekkel foglalkozó tudományág. A katolikus egyházban teljesen önálló tudomány.
Vissza
Egyházkerület: a protestáns egyházakban több egyházmegyét magában foglaló terület; püspökség.
Vissza
Egyházközség: az egyház alapsejtje, formái: anyaegyház, leányegyház, társegyház, szórvány egyházközség. Protestáns egyházakban gyülekezetnek is nevezik.
Vissza
Egyházmegye: a katolikus egyházban több esperességet összefogó, nagyobb terület, egy püspök joghatósága alatt.
Vissza
Egyházi tisztségek:
A római katolikus egyház szervezeti felépítése, illetve egyházi tisztségei:
A világegyház feje, Krisztus földi helytartója, a római pápa.
Következnek a bíborosok, aztán az érsekek/püspökök, a főesperesek, esperesek, plébánosok és káplánok. Az egyes országokban a legfőbb egyházi szerv a Püspökkari Konferencia, ennek elnöke, illetve a bíboros-prímás (e két tisztség gyakran egybeesik, de nem kötelezően).
A szerzetesrendek elöljárói a tartományfőnökök és a házfőnökök.
A protestáns egyházakban az egyházi tisztségek változatossága igen nagy és az egyházi típustól függő; általában két tisztségtípust különböztetünk meg egymástól: 1. lelkészi, 2. világi.
A magyarországi protestáns egyházakban a következő tisztségek léteznek:
a) lelkészek, püspök, egyházkerületi-, egyházmegyei főjegyző (püspök-, espereshelyettes) jegyző, számvevőszéki elnök; munkaágakat vezető osztályvezetők, előadók, országos, egyházkerületi és egyházmegyei presbiterek, esperes; gyülekezeti lelkész;
b) világiak: egyházkerületi főgondnok, országos-, egyházkerületi-, egyházmegyei-, egyházközségi felügyelő, gyülekezeti-, országos-, egyházkerületi-, egyházmegyei főjegyző (a felügyelő helyettes); jegyző; országos főpénztáros, egyházmegyei-, gyülekezeti pénztáros; gyülekezeti gondnok; országos-, egyházmegyei-, gyülekezeti jogtanácsos, presbiter.
Vissza
Episzkopális egyház: püspöki vezetés alatt álló egyház; tiszta formában a római katolikus egyházban, az ortodox egyházakban létezik, a protestáns egyházakban, az amerikai egyházakban más szervezeti formákkal kombinálva is megtalálható egyházszervezet.
Vissza
Esszénusok: a Krisztus előtti II. században kialakult zsidó szekta; fellelt iratanyaguk a maguk idejében világszenzációt keltettek.
Vissza
Eucharisztia: a katolikus egyházban az Oltáriszentség, tágabb értelemben a szentmise. Protestáns egyházakban az Úrvacsora. evangélikus egyház = az ágostai hitvallás alapján álló protestáns egyház. Luther Márton tanait követi. A hit egyedüli forrásának a Bibliát tartja. Vallja a Szentháromságot, s hirdeti, hogy az ember a Szentlélek belső tanítása révén nyerheti el a hitet. Nem fogadja el a dogmákat, a szentek tiszteletét, de elismeri a keresztség és az Úrvacsora szentségét. Magyarországon 1848, illetve 1868 óta bevett vallásfelekezet.
A magyarországi evangélikus (lutheránus) egyház szervezeti és egyházkormányzati rendjét az 1996-os zsinat szabta meg. Az egyházi törvénykönyv megőrizte a püspöki tekintélyt, ugyanakkor megerősítette a presbitériumok kollektív testületi irányító szerepét; a lelkészek mellett fontos szerepet biztosít a világiaknak.
Istentiszteletünk formájában és tartalmában is a közös, kétezer-éves keresztény tradíciót hordozza. Az állandó alapelemek (Kyria, Gloria, Credo, Senctus, Agnus Dei) közösek mindazokkal, akik ezeket a 20 évszázadon keresztül csiszolódott, letisztult, kikristályosodott kincseket szintén használják. (Ifj. Hafenscher Károly)
Vissza
Evangélisták: a négy evangélium szerzői Máté, Márk, Lukács és János.
Vissza
Farizeus: a Törvényt betűkig megtartó zsidó kegyességi irányzat tagja. Átvitt értelemben álszent, képmutató.
Vissza
Felügyelő: az evangélikus egyházban az egyház, az egyházkerület, az egyházmegye, a gyülekezet világi vezetője.
Vissza
Fogadalom: 1. Isten segítségül hívásával elhangzó ígéret, elkötelezés, például a keresztségnél. 2. katolikus szerzetesi fogadalmak.
Vissza
Fundamentalizmus: írásmagyarázati, közösségi irányzat, amely a Szentírás teljes szövegét betű szerint tévedhetetlennek tartja. A világi szóhasználatban a jelentése: merevség.
Vissza
Gondnok: protestánsoknál a gyülekezet világi vezetője.
Vissza
Görög katolikus egyház: ... sajátos helyet foglal el az egyetemes egyházon belül. Elnevezésünkben a »görög« jelző rítusbeli hovatartozást, nem pedig nemzetet jelent; a »katolikus« szó ugyanakkor azt jelenti, hogy az egyetemes egyház nagy egészének mozaikját színesítjük. Hazánkban így az egyház katolicitásának, egyetemességének megvalósulásához különösen hozzá tudunk járulni. Létünkkel ugyanakkor - a mások részéről nem mindig elfogadott - híd szerepét kívánjuk betölteni a katolikusok és az ortodoxok között. Gyökereink és rítusunk ugyanis a keleti egyházhoz kötnek bennünket - szertartásunk és egyházfegyelmi berendezkedésünk révén a pápai primátus elfogadásával viszont Rómához kapcsolódunk. (Ivancsó István)
A magyar görög katolikus egyházmegyét 1912-ben alapították, Hajdúdorogi Egyházmegye néven, amelynek a püspöki székhelye most Nyíregyháza.
Vissza
Graduálé: 1. az oltár előtti lépcső-ének, 2. régebbi magyar protestáns énekeskönyv elnevezése.
Vissza
Halleluja: Dicsérjétek az Urat! A Zsoltárok könyvéből vett szófordulat, amely az egyházi életben sokszínű formában jelenik meg.
Vissza
Házasság: két különböző nemű ember halálig tartó testi, lelki kapcsolata. A katolikus egyházban szentség és felbonthatatlan. A protestáns egyházakban nem szentség.
Vissza
Hegyi Beszéd: Jézus tanításainak legfontosabb összegezése Máté evangéliumában.
Vissza
Heidelbergi Káté: a református egyház hitvallási irata.
Vissza
Helvét Hitvallás: reformáció.
Vissza
Himnusz: Istenhez, Krisztushoz és a Szentlélekhez forduló, emelkedett hangvételű ének.
Vissza
Hugenották: francia protestánsok elnevezése; üldöztetésük után szétszóródtak a különböző európai protestáns államokban.
Vissza
Ige: a második isteni személy, vagyis Jézus Krisztus, aki a Szentírás szerint testté lett Ige.
Vissza
Inspiráció: katolikus felfogás szerint sugalmazás. Protestánsok: a Bibliának a Szentlélek által való ihletettsége, emberi közvetítés által.
Vissza
Istentisztelet: katolikus felfogásban a vallásosság megnyilatkozása; a protestáns egyházak hitéleti gyakorlata. Noha egyes (anglikán, evangélikus) egyházakban misének nevezik, nem tévesztendő össze a katolikus misével, mivel lényegében térnek el. Az istentiszteletnek sokféle típusa van, akár a szertartás formáját (liturgia), akár az időpontját tekintve. A zsidó vallás követői a zsinagógákban folyó szertartásokat szintén istentiszteletnek nevezik.
Vissza
Juriszdikció: joghatóság.
Vissza
Kálvinizmus: a reformáció egyik ága, amely elsősorban Kálvin János nevéhez fűződik. A magyar reformátusok gyakran nevezik magukat kálvinistáknak. A kálvinizmus hatása az anglikán presbiteriánus egyházakra is kiterjedt.
Vissza
Kánon: a görög szó értelme: zsinórmérték. A bibliai könyveknek a hagyományok által elterjedt gyűjteménye.
Vissza
Karizma: a Szentlélek olyan ajándéka, amely a közösség szolgálatára szól. A görög szó értelme: kegyelmi ajándék.
Vissza
Káté: katekizmus; a katolikus hitnek, mint tananyagnak a foglalata. A protestáns egyházakban a hitbeli ismereteket kérdés-felelet formájában dolgozták fel.
Vissza
Kegyesség: a protestánsok felfogása szerint a hit és annak élet- és gyakorlatbeli megvalósítása. Katolikusok jámborságnak nevezik.
Vissza
Kézrátétel: a kéz személyekre, tárgyakra való rátétele, áldásnál, szenteléskor.
Vissza
Kiközösítés: exkommunikáció.
Vissza
Kinyilatkoztatás vagy kijelentés: Isten akaratának, szándékainak, üdvtervének kinyilatkoztatása a Szentírásban, elsősorban Jézus Krisztusban, a természetben és a történelemben.
Vissza
Kongregacionalizmus: a protestáns egyházszervezet ama formája, amelyben az egyházi hatalom birtokosai az egyes gyülekezetek.
Vissza
Konfirmáció: a protestáns egyházakban a keresztség megerősítése, megfelelő oktatás után; a hit nyilvános megvallása konfirmáció istentisztelet keretében, 12-14 éves korban; az első Úrvacsoravétel alkalma, ami azzal a joggal jár, hogy a megkonfirmált fiatal immár keresztszülő lehet. A gyakorlatot a pietizmus vezette be, az a protestáns mozgalom, amely német földön bontakozott ki a XVII. században, s a hitvitákat elvetve gyakorlati keresztyén életet, a Biblián alapuló életvitelt hangsúlyozta.
A katolikus bérmálás lényegében különbözik a konfirmálástól, ez ugyanis a katolikus egyház hét szentsége közül az egyik: a növekedés szentsége. A bérmálás során a hívőt olajjal kenik meg (ez jelképezi az erőt, a szépséget és a felszentelést), majd a püspök kézrátétele nyomán hívő elnyeri a teremtő erőt, amely őt mint Krisztus tanúját, aki megtapasztalta a feltámadott Jézust, nagykorúvá teszi.
A keleti egyházakban a bérmálás szentségét a keresztséggel együtt szolgáltatják ki a papok a csecsemőknek; a római katolikus egyházban bérmálásban csak serdülő részesülhet - ha valaki felnőtt korban keresztelkedik meg, akkor nyilván akkor bérmálják meg -, és csak a püspök, illetve helyettese, megbízottja bérmálhat.
Vissza
Korál: 1. katolikus egyházban egyházi népzene, 2. protestáns egyházi ének, protestáns egyházi zene (Schütz, Bach) alapeleme.
Vissza
Lábmosás: Krisztus az utolsó vacsora előtt (nagycsütörtökön) megmosta tanítványai lábát. Ez az alázat és a legmélyebb alázatosság szimbóluma. Ennek emlékezetére a római katolikus egyházban a pápa minden nagycsütörtökön megmossa Róma legszegényebbjeinek a lábát. A szokást a püspökök is gyakorolják; hasonlóképpen egyes szabadegyházi közösségekben.
Vissza
Lévita: 1. Lévi fiai, 2. a régebbi protestáns egyházi gyakorlat szerint az a kántortanító, aki a szórvány gyülekezetek minden egyházi szolgálatot elláthatott, kivéve a szentségek kiszolgáltatását.
Vissza
Lutheránus Világszövetség: több mint száz evangélikus egyház nemzetközi szervezete, Genf központtal.
Vissza
Metodizmus: a XVIII. században Angliában indult ébredési mozgalom, amely előbb függetlenné vált az Egyesült Államok területén, majd Angliában is önálló egyházzá szerveződött. A mozgalomnak erős szociális-társadalmi hatása volt az akkori Angliára. Főleg angolszász nyelvterületen terjedt el.
Vissza
Metropolita: 1. a katolikus egyházban érsek, akinek joghatósága a sajátján kívül más egyházmegyékre is kiterjed. 2. az ortodox egyházban főpapi, egyházvezetői tisztség.
Vissza
Mise: a felszentelt papsággal rendelkező egyházak áldozata.
Vissza
Misszió: megbízatás az evangélium hirdetésére.
Vissza
Mózesszék: a református templom hagyományos elnevezésű papi padja.
Vissza
Nagyhét: a katolikus egyházi évben virágvasárnaptól húsvétig terjedő időszak; a nagyböjt utolsó szakasza. Nagycsütörtök az utolsó vacsora napja, amikor Krisztus az Oltáriszentséget rendelte. A keresztények a IV-V. század óta ünneplik. Nagypéntek Krisztus szenvedésének, keresztre feszítésének, halálának és eltemetésének napja; böjt és gyász, a kereszt imádásával. A református egyház legnagyobb ünnepe; Kálvin tanítása szerint Krisztus kereszthalála hozta el a megváltást. Nagyszombat estéje (húsvét vigíliája) a húsvéti örömünnep, a feltámadás kezdete. Húsvét: a feltámadás napja.
Vissza
Napkeleti bölcsek: Máté evangéliumában maradt feljegyezve, hogy az újszülött Jézust napkeleti bölcsek látogatták meg.
Vissza
Nemzeti egyház: olyan egyházi alakulat, amely nemzeti-népi alapokon szerveződött meg és önálló; a legjobb példa az ortodox egyházak, amelyek túlnyomórészt nemzeti alapokon alakultak ki és működnek; a protestáns egyházaknál ez vegyes formában jelentkezik.
Vissza
Nők lelkészi szolgálata: protestáns egyházak gyakorlata, amely lehetővé teszi a teológiát végzett nők teljes jogú lelkészekké avatását, szentelését. Magyarországon ez a gyakorlat érvényesül a református és evangélikus, továbbá az unitárius egyházban és egyes szabadegyházakban. A katolikus egyház és az ortodox egyházak nem fogadják el.
Vissza
Offertórium: 1. mise, az istentisztelet része, felajánlás, 2. perselypénz.
Vissza
Ortodoxia: a szó a görög és latin nyelvekben igazhitűséget jelent. Legfőképpen az ortodox egyház jellemzője. A protestáns egyházakban, különösen a XVI. században az egyház tanításához való merev ragaszkodást jelentette.
Vissza
Ortodox vallás: keleti (bizánci) liturgiát követő egyház, amely az 1054-es szakadás után különült el a római egyháztól. Élén 1453-ig, Konstantinápoly elestéig az ottani pátriárka állt. Azóta minden ortodox egyház országonként önálló, autokephal, saját egyházfővel. A Kárpát-medencében a románok és a szerbek többségükben ortodoxok. Nevezik a vallásukat görög keletinek, vagy óhitűnek is. Oroszországban a neve: pravoszláv egyház.
Magyarországon II. József császár türelmi rendelete, illetve az 1848-as törvények után lett elismert vallás. A trianoni békekötés után csak kis lélekszámú ortodox egyházközségek maradtak Magyarországon, közülük a románok a bukaresti, a szerbek a belgrádi, a bolgárok a szófiai, a görögök a konstantinápolyi patriárkátus főhatósága alá tartoznak. A mintegy 5-6 ezer hívet összefogó magyar ortodox egyház vezető testülete a Magyar Ortodox Adminisztratúra, amelynek főhatósága az Orosz Ortodox Egyház Patriárkátusa Moszkvában.
A ma is élő magyarországi ortodox egyházközségek templomaiban viszont folytatódik az istentiszteleti élet az egyetemes ortodoxia liturgikus hagyományai szerint, négy különböző nyelven. Az igét hat nyelven hirdetik. Az ortodox istentiszteleti rendszer egyébként nem sokban különbözik a katolikustól. A liturgikus nap az előző nap esti istentiszteletével kezdődik, majd a lenyugvási, az éjféli és a hajnali istentisztelettel, valamint a közbenső imaórákkal folytatódik, hogy az eucharisztikus istentisztelettel, a liturgiával fejeződjék be. (Ez utóbbinak a mise névváltozata az ortodoxoknál nem használatos.) A felsorolt szertartások mind templomi, nyilvános, közösségi istentiszteletek. Meg kell azonban megegyezni, hogy a napi liturgikus ciklust a maga teljességében csak a kolostorokban tartják meg, míg a parókiális templomokban a szokásos istentiszteletek: az esti és a hajnali, valamint a liturgia. Az összes alkalmat csak a nagyhéten tartják meg.
Jóllehet a keleti keresztényeknél a szerzetesi életforma úgyszólván kezdettől fogva elterjedt, hazánkban az ortodox egyháznak ma nincs egyetlen működő kolostora sem. Meg kell azonban említenünk, hogy a középkorban, valamint később is, Magyarországon is számos virágzó ortodox kolostor működött. Az utolsó - a Tolna megyei Grábócon - 400 évi fennállás után, csak pár éve néptelenedett el teljesen és alakult át lelkészséggé, illetve szociális intézménnyé. Az ortodox egyházban - a keresztény Nyugattal ellentétben - csak egyetlen szerzetesrend van, férfiak és nők számára. Mint egyetlen rend, természetesen nem visel megkülönböztető elnevezést. (Berki Feriz)
Vissza
Ökuméne: világmindenség, a lakott Föld, ez a görög szó jelentése; a keresztény egyházak egységmozgalma jelképéül választotta.
Vissza
Ökumenikus mozgalom: a protestáns egyházak korábbi kezdeményezései nyomán 1910-ben megindult mozgalom a keresztények/keresztyének egyesítésére, illetve a különböző hitelvek alapján való együttműködésre. 1948-ig főként a teológiai, szervezeti egyesülés lehetőségeit keresték, azóta a közös gyakorlati cselekvés összehangolását tartják legfőbb célnak. A mozgalom irányítására alakult meg 1948-ban az Egyházak Világtanácsa. 1961-ben csatlakozott a mozgalomhoz az orosz ortodox egyház, majd a második vatikáni zsinat (1962-65) után a katolikus egyház is kapcsolatot létsített az ökumenikus mozgalommal.
Vissza
Papi liturgikus viselet: 1. a katolikus egyházban: karing, alba, miseruha, stóla, palást; 2. a református, az unitárius és egyes szabadegyházakban: palást; 3. az evangélikus egyházban: Luther-kabát.
Vissza
Paramentumok: katolikus egyházban: liturgikus felszerelések, eszközök és ruhák. Protestáns egyházakban: úrvacsorai edények.
Vissza
Parókia: a görög katolikus és a protestáns egyházakban lelkészlakás, amelyben helyet kap a lelkészi hivatal is.
Vissza
Pátriárka: ortodox egyházfő.
Vissza
Plébánia: 1. római katolikus egyházközség, 2. a római katolikus lelkész lakása és hivatala.
Vissza
Plébános: római katolikus egyházközség élén álló pap. A görög katolikus pap megnevezése: parochus.
Vissza
Perikópa: minden vasár- és ünnepnapra a kora középkor óta elrendelt ószövetségi, újszövetségi és apostoli levélbeli igék gyűjteménye.
Vissza
Pietizmus: kegyességi irányzat, mozgalom, amely a XVII. században felváltotta az ortodox merevséget; a hitet, annak személyes megvallását és a személyes megtérést hangsúlyozza.
Vissza
Pentateuchos: öt tekercs, Mózes öt könyve, tágabb értelemben Tóra.
Vissza
Pogány: a nem zsidó és nem keresztény/keresztyén népek gyűjtőneve.
Vissza
Predesztináció: eleve elrendelés; protestáns felfogás szerint a Szentíráson alapuló tanítás, amely szerint Isten az első bűneset előtt elhatározta minden egyes ember üdvösségre vagy kárhozatra jutását. Létezik radikálisabb felfogás is, a kettős predesztináció, amely ezt az isteni döntést a világ teremtése elé helyezi; a modern teológia nem helyez hangsúlyt rá. Katolikus felfogás szerint minden ember maga dönti el a sorsát, maga vívja meg a küzdelmét a hit és a hitetlenség, a bűn és az erények között. Isten azonban minden ember sorsát előre látja.
Vissza
Presbiteriánus egyház: az az egyházszervezet, amely különböző presbiteriumi szinten gyakorolja az egyházkormányzást.
Vissza
Rabbi: mester, héber nyelven; az egyes zsidó egyházi irányzatok írástudói, tanítói.
Vissza
Református egyház: A magyar reformáció századának derekán, az 1560-as években kezdett önálló utakon indulni a hazai lutheri-evangélikus és kálvini-helvét hitvallású ág, amelyek a különbségek és a belső fejlődés mássága ellenére is történelmi sorsközösségben éltek egymással. A reformátusság hitvallásbeli egysége 1567-ben a Debreceni Zsinaton jött létre, amelyen a jelen lévő prédikátorok a II. Helvét Hitvallást és a Heidelbergi Kátét fogadták el egységes hitvallásuknak.
A református egyházalkotmány alapja a zsinat-presbiteri elv, amely szerint a fokozatos testületek elnökségében a lelkésszel együtt egy nem lelkészi állást betöltő egyháztag is helyet foglal. Ilyen kettős vezetés alatt állnak a hivatalos testületek: az egyházközség presbitériuma (lelkész és gondnok), az egyházmegyei közgyűlés (esperes és egyházmegyei gondnok) és egyházkerületi közgyűlés (püspök és egyházkerületi főgondnok). Az országos egyház legfőbb törvényhozó és kormányzó szerve a Zsinat, amelynek egyenlő számban vannak lelkészi és világi képviselői.
A református istentisztelet elképzelhetetlen a gyülekezet jelenléte nélkül, mert hitünk szerint az istentisztelet egyrészt a gyülekezet találkozása Istennel, másrészt Isten és a gyülekezet párbeszédének különleges alkalma.
A református egyházban két sákramentum van: a keresztség és az úrvacsora, amelyet istentiszteleti közösségben szolgáltatunk ki. Ezek azok a szentségek, amelyek Jézus Krisztus rendelésén alapszanak, van egy látható jel (víz, kenyér, bor), amelyek Krisztus értünk hozott áldozatára utalnak, s ez az a két szentség, amelyhez üdvígéret kapcsolódik.
A református önazonosság megőrzésében kettős kötődés erősíti a magyar reformátusokat. A 43 országba szétszóródott magyar hittestvérekkel való kapcsolattartásra a Magyar Református Egyházak Tanácskozó Zsinata szerveződött, míg a világ 70 milliónyi reformátusával a Református Világszövetség kapcsol össze. (Ifj. Fekete Károly)
Vissza
Római katolikus egyház: híveinek számát tekintve a legnagyobb magyarországi keresztény vallásfelekezet. Alapítója Jézus Krisztus. Legfontosabb hittételei: a Szentháromságról, a teremtésről, a bűnbeesésről (eredeti bűnről), Jézus megváltó és egyházalapító szerepéről, Szűz Mária tiszteletéről és a túlvilági üdvözülésről szóló tanítás. Vallja, hogy Isten öröktől fogva létezik, mindenütt jelen van, mindenható lény, a világ teremtője és rendjének fenntartója. Isteni kinyilatkoztatások igazítják el a híveket a Teremtővel kapcsolatban, a Biblia, az apostolok és egyházatyák írásai, a zsinati határozatok.
Az egyház földi feje, Krisztus helytartója a római pápa, aki csalhatatlan. A világegyház központja a Vatikánvárosban működő Apostoli Szentszék. A pápa közvetlen munkatársai a bíborosok.
Szentségek: keresztség, bérmálás, Oltáriszentség, bűnbánat, vagyis gyónás, betegek szentsége, papi rend és a házasság.
A Szent István által alapított tíz egyházmegye jelenti a magyar katolikus egyházszervezet alapját.
1993 óta így épül fel a magyar katolikus egyházszervezet: négy érsekség, azaz főegyházmegye és tíz püspökség, vagyis egyházmegye.
Az Esztergom-Budapesti Érsekség Szent István alapítása - módosult határokkal. Az érsek 1394 óta Magyarország prímása. Ez nemcsak kitüntető cím, hanem az egyházi bíráskodásban harmadfokú joghatóságot is jelent. Az esztergomi érsekek közül régebben számosan, az utolsó száz évben pedig valamennyien bíborosok, akik a Bíborosi Kollégium - a római pápa tanácsadó testülete - tagjai.
Kalocsa - Kecskeméti Érsekség. Az ősi egyházmegye délvidéki területeit elvesztette, 1993-ban a Váci Egyházmegye déli területeivel növekedett.
Egri Érsekség. A Szent Istvántól egyházmegye 1804-ben lett érseki főegyházmegye.
Veszprémi Érsekség. Az ősi egyházmegye 1993-ban emelkedett érseki rangra.
A püspökségek közül a győri, a váci, a csanádi (székhelye 1923-tól Szeged) és a pécsi Szent István-i alapítású, a székesfehérvári és a szombathelyi egyházmegye alapítási éve 1777. A Debrecen-Nyíregyházi, valamint a Kaposvári Egyházmegyét 1993-ban alapította a pápa.
A Pannonhalmi Egyházmegye nemcsak kicsinysége miatt, de egyházjogilag is különleges. A bencés főapátság környékén lévő plébániáknak akkor is a főapát a kormányzója, ha nem püspök.
Ugyancsak különleges jogállású a Hajdúdorogi Püspökség, mert a görög szertartású katolikusok az egész országban joghatósága alá tartoznak. Szertartásaik és egyházfegyelmük (pl. nős papság) az ortodox keresztényekével rokon, a pápai tekintély elfogadásával azonban teljes katolikus egységben vannak.
Egyházközségeink életében mind tevékenyebbek a világi hívek. Ennek oka nem csupán a paphiány, hanem a II. vatikáni zsinat régi-új egyházképe, amely szerint a pápa, a püspökök, a papok és együtt alkotják az egyházat.
Liturgiánk, istentiszteletünk lényegében ugyan nem, de - a II. vatikáni zsinat irányelvei szerint - nyelvében, közösségi formáiban nagyot változott. Legfontosabb része a szentmise, amelyben kitüntetett helyen áll a szó (Ige) és hitünk szerint a kenyér-bor színében Krisztussal egyesülünk. Ezért a szentmise két fő része a tanító rész, valamint a Krisztus önátadását és annak nagypénteki beteljesülését, a húsvéti megdicsőülést valóságosan megjelenítő rész.
A II. vatikáni zsinatnak a megújulásban az is fontos szempontja volt, hogy »életünk hívebben és egyértelműbben tanúskodjék arról a tanításról és szeretetről, amelyet Krisztus hagyott ránk apostolai által«. (Rosdy Pál)
Vissza
Sakramentum, sárkrámentum: szentségek.
Vissza
Sion: tulajdonnév, Jeruzsálem nevével párhuzamosan szent hely, ahol a templom áll; mai magyar protestáns szóhasználatban: az üldözött egyház.
Vissza
Samaritánus, szamáriabeli: 1. Samária, az ószövetségi városok egyike, amely elsőnek vesztette el (Kr. e. 723-22) önállóságát és vallásilag idegen befolyás alá került, ezért a zsidóság vallásilag, jogilag megkülönböztette, 2. Jézus példázatában az irgalmasság, a felebaráti szeretet példaképe.
Vissza
Szekta: az egyháztól vagy egyházi közösségtől elszakadt, zárt vallási közösség.
Vissza
Szerzetesrendek: a katolikus és az ortodox egyházakban, meghatározott szabályok szerint élő szerzetesek kolostori közösségei; tagjaik közös életre kötelezik magukat és hármas fogadalmat tesznek az engedelmességre, a szegénységre és a tisztaságra (szüzességre), illetve némely rendekben betegápolásra, tanításra. A szerzetesrendek kormányzatát szigorú hierarchia és belső önkormányzat jellemzi.
Magyarországon a szerzetesrendeket 1948 után az állami hatóságok drámaian korlátozták, nagy részüket feloszlatták, a megmaradtakat szigorúan ellenőrizték. 1990 után visszanyerték szabadságukat, újrakezdhették közösségi életüket, amely századokon át példája volt a hitnek, a tanításnak, a társadalom, a nemzet szolgálatának is. Gondoljunk csak a középkori szociális problémára választ kínáló, úgynevezett koldulórendek (ferencesek stb.) stílusára: távol eső apátságok helyett a városokba települő közösségeikre. Az 1950 és 1989 közötti tiltás csak négy szerzetesrend működését tette lehetővé, azt is korlátozottan. Ma hazánkban 23 férfi és 54 női szerzetesrend kezdte újra tanító, betegápoló, szociális gondozó vagy szemlélődő életét. Legismertebbek közülük a Szent Benedek szabályait követő bencések, a talán legnagyobb szellemi mozgékonyságot mutató jezsuiták (Jézus Társasága és a mindig időszerűséget példázó ferencesek népes közössége.
Vissza
Szinpotikusok: az első három evangélium (Máté, Márk és Lukács), melyek sok tekintetben egybecsengenek egymással.
Vissza
Szkizma: egyházszakadás, a legnagyobb az 1054-es, amikor az egyház keleti és nyugati része szakított egymással.
Vissza
Szombat: héber sabbát, a hét utolsó, a nyugalom napja.
Vissza
Szombatosok: vallási mozgalom Erdélyben a XVI. században.
Vissza
Szórvány: diaszpora, történelmileg a zsidóság szétszóródása a világban.
Vissza
Szuperintendens: protestáns egyházkerület lelkészi vezetője, püspöke.
Vissza
Táboriták: a cseh husziták által épített Tábor városáról elnevezett szárny.
Vissza
Taizé: franciaországi város, ahol R. Schütz sajátos protestáns nevelési központot, ifjúsági konferencia centrumot, illetve mozgalmat alapított.
Vissza
Talmud: zsidó vallási mű, a Tóra alapján a zsidó vallási törvényeket foglalja össze. Az ókori végén élt rabbik alkotása.
Vissza
Textus: protestáns szóhasználatában az igehirdetés alapigéje.
Vissza
Tisztítótűz: purgatórium, katolikus tanítás arról a helyről, ahol a halottak lelkei bűnhődnek földi bűneikért, mielőtt a mennybe léphetnének; a protestáns és az ortodox egyházak nem ismerik.
Vissza
Tóra: héberül törvények gyűjteménye.
Vissza
Trinitas: Szentháromság.
Vissza
Üdvösség: a teljes boldogságot elért ember állapota.
Vissza
Újrakeresztelők: a történelmi egyházak felfogása szerint azok a szabadegyházak, amelyek a már megk |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|