“István király kardja” a sólyi dombtetőn
Miképp lehetne méltó emlékművet állítani Koppány és István csatájának a színhelyén?
Erre a kérdésre egy 13 m-re a földből kiálló 1 db 140 éves tölgyfából készült kard formájában adta meg a választ a Sólyi Milleneumi Emlékbizottság.
Az emlékmű anyagának és formájának kiválasztásakor elsődleges szempont volt, a tájba szervesen illeszkedő mégis figyelem felkeltő forma és anyag megtalálása.
Az anyagválasztásnál a tölgyfára esett a választás mivel a fa anyaga könnyű megmunkálhatósága és jól konzerválhatósága biztosította a legegyszerűbb, leggyorsabb, legolcsóbb kivitelezhetőséget. A HM VERGA biztosított az 1000 éves Sólyi Templomért Alapítvány részére egy 15,8 m –es tölgyfát tölgy fát melyet egy hónapi munkával kifaragva, elkészült I. István király prágai Szent Vid Székesegyházban őrzött kardjának méretarányos másolata.
A földbe szúrt kard Attila “király” legendája / Isten kardja / óta összekapcsolódik az “Istentől kapott hatalom” gondolatával. Erre gondoltak a készíttetők mikor a sólyi dombteteőn egy két hektáros területen felállították az emlékművet.
A kard 7°-kal tér el a derékszögtől, ami azt a hatást kelti, mintha valóban kelet felől maga az Isten vágta volna bele a sólyi hegyoldalba, mely a keletről érkező magyarságot mint magát az Isten kivont kardját jelképezi.
A hely kiválasztásánál fontos szerepet játszott a jól láthatóság és az az elvárás, hogy tere legyen a kardnak. Egy alig 80 cm átmérőjű 13m-es tárgy esetében nagyon oda kell figyelni környezetre is. Az emlékmű egy kopár dombtetőre került mely több irányból is jól látható, csupán egy két bokor tarkítja az egyébként csupasz, gyéren füves tájat. A helyszín kiválasztásakor az is fontos szempont volt, hogy egy emlékművet nem csak távolról szemlélnek, hanem többnyire felkapaszkodnak lábához a turisták. Ezért esett a falu határában levő több domb közül a választás arra melyet két oldalról, mintegy körülölel a település.
A kard környékének rendbetételére az alapítvány terve a következő:
A domboldalban felépítenek egy kis árpád-kori falut, mely bemutatja a honfoglalók életét, mindennapjait s melyet nyári táborként honismereti, néprajzi, történelem oktatási célra kívánnak hasznosítani.
Miért szép?
Kérdezheti aki nem látta, de akit egyszer megragadott a lenyugvó Nap fényébe ölözött kard látványa az többé nem szabadulhat az emlékétől.
A hogy közeledünk az emlékműhöz és lassan kirajzolódik előttünk a 140 éves tölgy szálkás felszíne, úgy érezhetjük magunk mint a történész, kutató, aki ahogy közelebb kerül a múlthoz egyre inkább meglátja az egyéneket, egyéniségeket a múltban.
Tán mi is megtaláljuk magunk a jelenben általa.
|
